„Kérünk engedd meg, hogy mi posztoljunk elsőként!”

 

Nemrégiben találkoztam az egyik esküvőn egy igazán érdekes kis szösszenettel a menükártya alján, amin aztán én is eltűnődtem, hogy milyen igaz is..

Ez állt a menükártyán:

 

Miről is szól igazából az esküvő?

Arról, hogy együtt ünneplünk az ifjú párral életük egyik legmeghatározóbb, legfontosabb napján. Róluk szól. Nem a vendégekről, nem saját magunkról, a rég látott rokonokról, csak arról a 2 emberről, akik a szemünk előtt fogadtak örök hűséget egymásnak.

Természetesen fantasztikus dolog, hogy részesei lehetünk, de ha jobban belegondolsz, csak statiszták vagyunk ilyenkor az újdonsült férj és feleség nagy közös mozifilmjében.

Éppen ezért kicsit önző dolog, hogy a zsebünkben lapuló okos ketyerékkel azonnal a világ tudtára hozzuk, hogy megtörtént a nagy esemény. Összeházasodtak az ifjak, amit mi első kézből tudósítunk, mint egy “lájkvadász” pletykalap szerkesztője…

Tudom, ma már máshogy működik a világ, amit nem örökítünk meg, ahol nem check-olunk be, az meg sem történt… de egy lagziról azért elég sok bizonyíték lesz, hogy ott voltunk (fotók, videók, ültető kártyák, ujjlenyomat fák, emlékkönyvek…).

Ráadásul, extra jó hír a közösségi média 0-24-ben online tagjai számára, hogy a fotókat vissza is lehet dátumozni az esküvő napjára…

Tehát.. a következő esküvőn inkább élvezd a táncot, a hangulatot, beszélgess a régi és új ismerősökkel és ne a telefonodat nyomkodd. Ne Te legyél az, aki paparazziként oszt meg mindent a közösségi hálókon (és: ne csak a Facebookot mellőzd, hanem az Instagrammot, a Pinterestet, a Twittert, és minden egyebet is…) Ráérsz majd az ifjú pár után is kitenni galériákat az ő esküvőjükről!

 

Ha pedig a saját esküvődre készülsz, és fontosnak érzed, hogy Te rakhasd ki a nagy hírt elsőként, akkor nyugodtan hívd rá fel a figyelmét a kedves násznépnek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.